Azt hihetnéd, hogy a házad vagy a munkahelyed (vagy bármely más terület, ahol időt töltesz) dekorációját szakemberre kell bízni. És ez igaz lehet olyan területekre, ahol sok ember gyűlik össze, vagy egy olyan területre, amelyet meghatározott célra használnak (kiállítások, szakmai találkozók). Ha azonban egy olyan térről van szó, ahol sokkal több időt töltesz, és amelyet sokkal személyesebbnek érzel, akkor nincs okod arra, hogy ez a dekoratőr más legyen, mint saját magad. Légy te az. Egyszerűbb, mint gondolnád. Hadd adjak néhány tanácsot…

Biztosan hallottál már Antoni Gaudiról, a katalán építészről, aki a 19. században élt. Sokan tartják őt az egyik legeredetibb és leginspirálóbb építésznek, nem azért, mert valamiféle zseni volt, hanem mert szabadon gondolkodott. Kreatív művészetével sikerült elérnie, hogy az épületek fákhoz vagy fához hasonlóvá váljanak. Nem csoda, hogy úgy emlékeznek rá, mint “az építészre, aki fákat nézett és épületeket látott”. Őt bízták meg a barcelonai Sagrada Familia elkészítésével, és bámulatos művet alkotott belőle. De azért beszélek róla, mert ő (sok más művészhez hasonlóan) képviselte azt, ami szerintem rendkívül fontos a kreativitásban: stílusát a forma szabadsága jellemezte. A kulcsszó itt a szabadság…
Nem kell eredetinek lenni ahhoz, hogy jó legyen a dekorálás. Ami azt illeti, nem lepődnék meg, ha a lakberendezésben már nemigen maradnának eredeti ötletek. Azonban tudni kell elvonatkoztatni. Mindannyian nagyjából tudjuk, hogyan néz ki egy ház, valamint azt is, hogy általában mit tartalmaz (bútorok, elektromos eszközök stb.). Az, hogy ezek láthatóak legyenek, minden házban többé-kevésbé elvárható. Ezeken nem lehet változtatni. Változtathatsz azonban a formájukon anélkül, hogy elveszítenék elsődleges funkciójukat. Emlékszel például arra a fickóra, aki megnyert egy lakberendezési versenyt, egyszerűen azzal, hogy egy régi hajóhorgonyt csillárként mutatott be?! Nos, gondolj bele! Egy régi horgony hasonlít egy csillárra. Így aztán nagyon érdekes ötletet adott egy retro – vagy klasszikus – megjelenésű nappali számára.

Gaudihoz hasonlóan segíthet, ha megnézed a hétköznapi tárgyakat, és megpróbálsz más felhasználási módot kitalálni rájuk. Vagy egy olyan helyre rakod, ahol biztosan nem kellene lenniük, de mégis viccesen vagy érdekesen nézhetnek ki, csak a formájuk vagy a méretük miatt. Például egy könyvespolc klassz lehetne, ha a polcai úgy néznének ki, mint egy ház szobái. (a “szobák” különböző helyei különböző méretű könyvek számára különböző helyeket jelenthetnének, és így tovább). Egy másik példa: egy régi barátom úgy festette le a fűtőtestét, hogy úgy nézzen ki, mint a börtönrács. Úgy rajzolta meg, hogy a vonalai börtönrácsok legyenek, és mögé rajzolt rajzfilmfigurákat, akik a börtönben ültek. Nem rossz, ugye?
Engedd szabadjára a fantáziádat. Légy “laza”. Változtasd meg azt, amit ritkán változtatunk meg. Csinálj művészetet abból, amit nem művészetnek szántak. Az ötleteidnek nem kell követniük valamilyen konkrét művészeti irányzatot, mint például a pop art. Ha mégis, akkor nézz utána az egyes irányzatok úttörőinek (például Andy Warholnak). Az én javaslatom azonban az, hogy csináld a saját dolgaidat. A te házad a te kastélyod, és minél inkább tükröz téged, a döntéseidet, a gondolataidat stb. annál jellegzetesebb és egyedibb lesz. Sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb leszel, ami visszahat a munkádra, és így az egészségedre és produktivitásodra is.